Amikor az Osztrák-Magyar Monarchiában a gazdasági fejlődés és a városiasodás - angol példára - a XIX század végére kibontakozott, a polgári elit számára lehetővé vált és egyben az igény is megszületett a részéről, hogy az otthon minőségét egy modern életstílusban mutassa meg.

A magyar és osztrák bútortervezők - többnyire építészek és művészek - az ekkor terjedő európai szecessziós mozgalmakhoz kapcsolódva, enteriőröket, egységes bútorgarnitúrákat hoztak létre egy-egy tipikus lakótér funkciójának megfelelően, mint pl. az ebédlő, az úri-dolgozó szoba, a hall stb.

Ha addig csak egy széksorozatot vásároltak, majd az asztalt külön vették meg, esetleg más asztalostól, ettől kezdve az ebédlő teljes bútorzatát, széket, asztalt, edényeknek nagy tálalót, poharaknak kis tálalót, porcelánnak vitrint egy helyt lehetett vásárolni, egységes garnitúrában.

A Magyar Szecesszió Háza többek közt egy korabeli eredeti ebédlőt mutat be. Ez az ebédlő garnitúra, azonkívül, hogy egységes stílusú, rendezett, a vendéglátóknak és a vendégeknek méltó és egyben modern környezetet biztosított, más úgymond magasabb rendű igényeket is kielégített.
Érdemes megnéznünk a nagy tálalószekrényen az égig érő fa kifaragott motívumát, ami még a honfoglalás előtti, keleti eredetű sámán jelképhez nyúl vissza. A népies változatoknál is hangsúlyosabban utal a földalatti, a vízi, a földi, az égi és az ég feletti részekre, mintegy a fizikai és szellemi világunk öt elemére.

A Magyar Szecesszió Háza élő és működő enteriőröket is tartalmaz. Erre példa az eredeti, jegyzett bútorokat tartalmazó kávézó, valamint az állandóan frissülő - könyvtárakban sokszor csak mikrofilmeken hozzáférhető - korabeli könyveket és szaklapokat bemutató olvasó részleg.