Grafika a Magyar Szecesszió Házában

Bíró Mihály plakátja: Gyerünk az Edison Mozgóba!

B

író Mihály (Budapest, 1886. november 30. – Budapest, 1948. november 30.) festő, grafikus és szobrász. Budapesten, Berlinben, Párizsban és Londonban végezte tanulmányait. Angliai tartózkodása alatt megnyerte a The Studio című szaklap plakátpályázatát, ami az alkalmazott grafika felé terelte érdeklődését. Indulatos természete, amelyhez kiváló rajztudás, ötletesség és lényeglátás társult, szinte predesztinálta a plakát műfajára.

Hazatérve 1910–19 között mintegy harminc politikai és közel száz kereskedelmi és kulturális falragaszt készített a szecesszió harsány szellemében, közülük nem egy (Székesfővárosi Állatkert, Palma gumisarok, Gyerünk az Edison Mozgóba) a modern magyar plakátművészet ősképének számít. 1912–1913-ban a Művészházban, 1917-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. Később Bécsbe költözött, ahol számos olyan grafikát készített, mellyel felhívta a világ figyelmét. A náci terjeszkedés elől Amerikába ment, ahonnan a második világháború után súlyos betegen tért haza, s bár még megérte erkölcsi rehabilitációját – Pro Urbe-díjat és főiskolai katedrát kapott –, érdemleges munkára már nem futotta erejéből.

(Nagyításhoz és a részletekhez katt. a képre)






Kolozsvár főtere a századforduló előtt

E

gyes források szerint az 1550-es évektől a fal mellé körös-körül „boltok” épültek, annyira, hogy a nagy tér jóformán két részre, egy nagyobb délire és egy kisebb északira tagolódott. A Piac, másképp Nagypiac azonban már a XIII. század végén vásártér volt, és valószínű, hogy a vásáros nép kiszolgálására korábban, a XV. században perec- és kenyérsütő, bormérő, pecsenyesütő meg egyéb bódé, mészárszék épült.

A kolozsvári Szt.Mihály templomot és környezetét tehát évszázadok óta magas fal védte, amihez az évek során a kereskedők hozzáépítették bódéikat, raktáraikat, sőt az egyház jó pénzért adta ki ezeket a helyeket. A főtéri piacnak e szerkezete 300 évig fennmaradt, amig az előző századforduló idején meg nem indult a tér átrendezése. Az átrendezésért legfőképp - egy frissen alakult bizottság élén - Kővári László, jeles történész küzdött.

Több nehézség leküzdése után - többek közt a katolikus egyházat csereépületekkel kellett kárpótolni - kezdett kibontakozni a templom teljes látképe, majd 1896-ban a városi tanács elhatározta, hogy az egész Főteret rendezi, részben dísztérré alakítja.

Az utca- és térrendezések látványos eredményeként a főtéri nagytemplom kiszabadult az őt körülvevő kalyibák, üzletek és egyéb városképet rontó építmények fogságából s az elébe helyezett Mátyás szoborcsoportozattal vált a várost megjelenítő, szimbolizáló együttessé. A templom körül létesített korzót leaszfaltozták és a templomkertet 85 cm magas neogót stílusú öntöttvas kerítéssel vették körül. A Pákei Lajos építész tervezte vaskordon elkészítése Simonffy István ügyességét dicséri.





Paul-Albert Laurens, Blesses Espagnoles, 1926

P

aul-Albert Laurens (1838. március 28. – 1921. március 21.) francia akadémista festő, gyakorta fest történelmi és vallási témákat, amelyekben általában a monarchikus és egyházi elnyomás ellenes véleményét tükrözi. Technikai tudását korában nagyra értékelték, kitüntetett helyekre kap megrendelést, mint pl. a Párizsi Városháza, a Pantheon, stb. Később teátrális beállítottsága miatt a kritikusok elmarasztalják, ma viszont a historikus festészet újraértékelése nyomán, Laurens műveit újra felfedezték.

A Blesses Espagnoles plakátja azon ritka művei közé tartozik, amelyen azt látjuk, hogy lendületes vonalakkal is képes dolgozni, art nouveau plakátok sílusában.

A ma is népszerű és nagyra értékelt plakát érdekessége, hogy az egyik változata, ahol a szereplők nevei is megjelennek, mintegy a ruha mintáját alkotják.

A fenti kép nagyításához katt a képre. Második képként egy kinagyított részletet is bemutatunk, ennek a máig friss és üde műlakotásnak az értékelhetősége végett.

(Nagyításhoz és a részletekhez katt. a képre)





Automobil kiállítások és versenyek

A

mellékelt kép ami a múzeumban látható az 1920-as évek kocsijait mutatják. Az alábbiakban azonban álljon itt egy idézet az 1905-ös Vasárnapi Újság májusi 14 számából, beszámoló a budapesti kiállításról, a versenyekről, és a müszaki háttérről, ami még a benzin, a villamosság és a gőz közt nem választott.

"NEMZETKÖZI AUTOMOBIL-KIÁLLÍTÁS BUDAPESTEN. Tavaszi, nyári időben máskor is nagyon mozgalmas az élet a budapesti Városligetben, de most különösen nagy itt a sürgés-forgás főkép a nagy Iparcsarnok előtt, a hova egyre-másra érkeznek minden irányból az elegáns fogatok, valamint a legkülönbözőbb szerkezetű, alakú automobilok, melyek hangos pöfögéssel száguldanak végig a kavicsos utakon. E nagy mozgalmat a nemzetközi automobil-kiállítás okozta, mely május 7-ikén nyilt meg s melyet a Magyar Automobil-Club védnöksége alatt rendeztek a városligeti Iparcsarnok tágas helyiségeiben.

Mindeme járműveket vagy robbanó-géppel, vagy gőzzel, vagy villamossággal hajtatják s e szerint három főcsoportba sorozhatok. Az első csoportnál az erőforrást a benzin zolgáltatja s úgy látszik, hogy mindinkább ez a hajtatási mód terjed el legjobban, mert a kezelés egyszerű, olcsó és az ilyen jármű minden pillanatban rögtön elindítható. A villammotoros kocsik — az erőforrást illetőleg — még csak a kezdet legelején állnak, mert a mai akkumulátorok, — melyek a villamos hajtóerőt szolgáltatják, — még sok tekintetben tökéletlenek s az ilyen kocsi egy töltéssel csak 50—60 kilométer utat futhat be. Ezenkívül ezek a kocsik aránytalanul nehezek s az akkumulátorok újra töltése is sok időbe és költségbe kerül.

A kiállítás május hó 21-ig tart sez alatt több kirándulást és versenyt is terveztek. így 9-ikére közös automobil-kirándulást Visegrádra; másnap léghajó üldözést automobilokon; 12-ikére léghajó felszállást, 14-ikén hegyi versenyt a János-hegyre; 15-ikén automobil-kirándulást a Margitszigetre ; 17-ikén ismét több rendbeli versenyt."
(Nagyításhoz és a részletekhez katt. a képre)